disintegrate [dɪsˈɪntɪɡreɪt] v 1. ыдырау, быт-шыт болу ¨The plane disintegrated as it fell into the sea. – Суға құлаған кезде ұшақ быт-шыт болды. ¨The wall just disintegrated in a shower of fragments and dust. – Қабырға жаңа ғана быт-шыты шығып, қиранды мен шаңға айналды. 2.ыдырау, сетінеу (syn: fall apart) ¨The authority of the central government was rapidly disintegrating. – Орталық үкіметтің қауқары тез сетіней бастады.