inconsistent [ˌɪnkənˈsɪstənt] adj 1. ~ (with sth) дәйексіз, тиянақсыз, ауытқыма, жүйесіз, айнымалы, аумалы ¨The report is inconsistent with the financial statements. – Баяндама/Есеп қаржы құжаттарымен қабыспайды. ¨The witnesses' statements were inconsistent. – Куәлер түрліше сөйледі/Куәлер әртүрлі/ауытқыма айғақ берді. 2. ~ with sth сай емес, сәйкес емес, қабыспайтын, ауытқитын ¨Her behaviour was clearly inconsistent with her beliefs. – Жүріс-тұрысы/Мінезі сенімдерімен шынымен де қабыспады. 3. (disapproving) айнымалы, айнығыш, өзгергіш (opp: consistent) ¨inconsistent results – ала-құла нәтижелер ¨Children find it difficult if a parent is inconsistent. – Ата-ана айнып отыратын болса, балалар үшін қиын.