inhibition [ˌɪnhɪˈbɪʃn; ˌɪnɪˈbɪʃn] n 1.қымсыну(шылық), имену, тайсалу, тартыну, қысылу ¨The children were shy at first, but soon lost their inhibitions. – Балалар алдында именген болатын, сосын ашылып сөйлей бастады. ¨She had no inhibitions about making her opinions known. – Ол пікірін айтудан ешбір тайсалмады. 2. (formal) бөгеу(шілік), тежеу, кедергі болу ¨the inhibition of growth – өсімді/өсуді тежеу