interrogation [ɪnˌterəˈɡeɪʃn] n [қ-з: interrogate] ¨He confessed after four days under interrogation. – Төрт күндік тергеуден кейін ол мойындады. ¨She hated her parents' endless interrogations about where she'd been. – Ата-анасының өзінің қайда жүргенін сұрап қоймайтын дамылсыз тергеуін ол жеккөретін.